Karácsonyi gondolatok a 2025. esztendőben
A Karácsony ünnepére gyermekként hosszasan készülődünk: áhítattal, őszintén, türelmesen.
Aztán később, már felnőttként, gyakran inkább a feladatot látjuk az ünnep közeledtével, az ilyenkor szokásos teendőket: amit elvárnak, amit illik, ami hozzá tartozik az ünnephez. Ez pedig sokszor oda vezet, hogy elfáradunk, elkeseredünk, felőrlődünk a hol szükséges, hol csak annak látszó külsőségek megteremtésében. Ha a gyermeket kérdezzük, miért várja a Karácsonyt, szinte mindig az ünnep külső, látható-hallható, kézzelfogható elemeit sorolja. Amikor aztán a gyermek felnő, a Karácsony kapcsán már a békés, hétköznapi feladatoktól is mentes, tágabb családi körben szerettei közt eltöltött boldog időkre emlékezik.Önfeledt gyermekként elvarázsolnak a külsőségek, tapasztalt felnőttként elveszünk azok megteremtésében? Ez volna hát nekünk Karácsony ünnepe? Csak akkor, ha sötétben haladunk az úton. Aki gyalogolt már sötét éjjel kivilágítatlan földúton, megtapasztalhatta: akármilyen egyenes az út, hol jobbra, hol balra térünk le a padkára, s ha nem vigyázunk, akár még az út menti árokba is. Nem csak hosszában, keresztben is haladunk az úton. Pedig az út bizony egyenes.
Ilyen az életünk is: tudjuk, hogy egyszer véget ér, és tudjuk, hogy odáig leginkább rajtunk áll, hogyan gazdálkodunk a ránk bízott tehetséggel, mégsem mindig haladunk egyenesen az úton. Az egyenes tartáshoz, az egyenes beszédhez, az egyenes haladáshoz ugyanis fény kell: olyan, ami mindig előttünk világít. Olyan, mint a betlehemi csillagé, ami éppen csak az irányt mutatja meg, de nem vakít el, nem tesz feleslegesen kényelmessé minket és nem veszítjük szemünk elől a célt, mint a fényárban úszó csillogó vásári pompában.
Ne hagyjuk, hogy üressé váljon az ünnep, ne hagyjuk, hogy valódi ünnepek és tartalom nélküli formasággá váljon az életünk! Farsang, Húsvét, Pünkösd, Szent István napja, Mikulás, Karácsony: az évben minden fontos ünnepünk keresztény gyökerű, száz- és ezer évek hagyományaival, testünkre-lelkünkre ható szerepével, ahol az ünnepre való lelki felkészülés családunk, közösségeink fontos összetartó ereje. Készülődjünk áhítattal, őszintén és türelmesen a Karácsonyra, mint gyermekként tettük. Készülődjünk a Názáreti Jézus születésére, a napra, amitől történelmünket számítjuk, a napra, amelytől a szeretet már nem csupán lelki érzés, hanem cselekvő szeretet formájában világnézetünkként közösségeink kovásza is.
A minta kétezer év óta előttünk van: álljunk készen az ember legnehezebb feladatára, önmagunk legyőzésére: a megbocsátásra – hogy a szeretet életünk hosszáig vallásunkká válhasson.
Dr. Őry Ferenc polgármester
Mind a településünkön működő civil szervezetek tagjait, mind a falu